Nálunk, a Spájzban senkit nem zavar a szanaszét heverő játékok látványa az étteremben. A csapat speciális kiképzést kapott gyerekes családok kiszolgálására, és senkit nem zavar, amikor vasárnaponként gyerekekkel közösen zúdulnak be hozzánk családok, baráti társaságok – a környező kirándulóhelyekről zajosan megérkezve, vagy a környék családi házaiból egy-egy közös ebédre egybegyűlve.
Amikor vége az ebédnek, és a szülők még egy kávé, sütemény mellett beszélgetnének egymással kicsit, ám a gyerkőcök megelégelik a jól nevelt üldögélést – na, ekkor jövünk mi. Az aprónépet becipeljük például a konyhába is, megmutatjuk, mi hol és hogyan készül, aztán őszre kis süni kerámiafigurákat szereztünk be, ezeket kapják ajándékba tőlünk, mielőtt elmennek. És miközben átadjuk ezt az apró ajándékot, a sünik szokásairól is nagy komolyan elbeszélgetünk velük – amely állatokból egyébként van bőven a környező kertekben, utcákban is. Amikor kihömpölyögnek szüleikkel együtt, valahogy elcsendesedik a ház. De halljuk, ahogy a kocsi felé indulva rángatják a papa, mama kabátujját rángatva azzal, hogy máskor is jöjjünk ide, mert voltunk a konyhán, és a süni is szeret oda visszamenni, ahol jól érzi magát.
