A kolbászok már a Spájzban vannak

Mi, a Spájzban a kis tételben beszerezhető, családi pincészetekben készült kézműves borokra esküszünk. Pont ilyet találtam az egyik beszállítónál, és azonnal döntöttem: nem veszek többé bort nagykereskedésben, mert ott nincsenek igazi „gyöngyszemek”. Az egyediség, a minden mástól megkülönböztethetőség – ez az, ami igazán vonz, és reményeim szerint a hozzánk betérőket úgyszintén. Számomra egy olyan Merlot-ban, amelyet valamelyik nagy, elismert hazai sztárpincészet készít, nincs meg az a varázs, mintha egy kicsitől rendelném. A tökéletes minőség ugyanis nem jelent egyet az egyediséggel, az „itt készült, ilyen lett” mindig vonzóbb, mint a megszokottan jó, de egyforma minőség. Ezért fordulok más témában is olyan kistermelőkhöz, akik ezt a különös varázst hordozzák. Saját kolbászt, sonkát, dzsemet, szörpöt igyekszem a vendég elé tenni nap mint nap, a kenyereink is mind különleges, egyedi ízűek, saját sütés. Hagymást, zöldfűszereset, édesburgonyásat készítünk. A palacsinta lekvárja természetes, hogy finom házi lekvár, és meggyőződésem, aki megkóstolja, megízleli, az a vendég már csak emiatt is visszatér. Jó alapanyagot, emberi, személyes dolgokkal feltölteni – egy családias kisvendéglőben ez lehet a helyes irány.

Valahogy úgy alakult, hogy csütörtök esténként beállok a konyhára, és tulajdonosként én is főzök a vendégeknek. Ők örülnek, és közben, be kell vallanom, én is jól érzem magam. Az ok különben elég prózai: 1-1 szakácsom még régebben, a hőskorban annyira már berúgott már estére, hogy kénytelen voltam valahogy helyettesíteni – így jöttem a képbe, mint kézenfekvő megoldás. Az első pályán dolgozom csütörtökönként, a tálalásért, az előételekért, a desszertekért felelek. Mert logika, ügyesség és a szépség szeretete kell hozzá, de mégsem én főzöm le az alapanyagokat. Azonban aranygaluska, hagymalekvár – ezek nagy kedvenceim, és a vendégek is örülnek, ha megtudják, hogy a főnök főzte, készítette a konyhán. Azért is jó egy héten egy-egy napra beállni főnökként a konyhára, hogy jobban látom, mi történik ott valójában. Így derült ki például, hogy amit előírtam a többieknek, saját bőrömön tapasztaltam, ha valaki betű szerint betartja az általam kért előírást – este tízkor mehet ki először a mosdóba vagy a ház mögé elszívni egy cigit.

Szóval, ha jön a csütörtök, telefon kikapcs, átöltözöm, aztán csak kapkodom a fejem, ahogy jönnek a blokkok, és az ételeknek nincs mese, menniük kell kifelé.

Nálunk, a Spájzban senkit nem zavar a szanaszét heverő játékok látványa az étteremben. A csapat speciális kiképzést kapott gyerekes családok kiszolgálására, és senkit nem zavar, amikor vasárnaponként gyerekekkel közösen zúdulnak be hozzánk családok, baráti társaságok – a környező kirándulóhelyekről zajosan megérkezve, vagy a környék családi házaiból egy-egy közös ebédre egybegyűlve.

Amikor vége az ebédnek, és a szülők még egy kávé, sütemény mellett beszélgetnének egymással kicsit, ám a gyerkőcök megelégelik a jól nevelt üldögélést – na, ekkor jövünk mi. Az aprónépet becipeljük például a konyhába is, megmutatjuk, mi hol és hogyan készül, aztán őszre kis süni kerámiafigurákat szereztünk be, ezeket kapják ajándékba tőlünk, mielőtt elmennek. És miközben átadjuk ezt az apró ajándékot, a sünik szokásairól is nagy komolyan elbeszélgetünk velük – amely állatokból egyébként van bőven a környező kertekben, utcákban is. Amikor kihömpölyögnek szüleikkel együtt, valahogy elcsendesedik a ház. De halljuk, ahogy a kocsi felé indulva rángatják a papa, mama kabátujját rángatva azzal, hogy máskor is jöjjünk ide, mert voltunk a konyhán, és a süni is szeret oda visszamenni, ahol jól érzi magát.   

Régebben ez az étterem John Bull pub volt, ami persze érdekes ötlet egy sváb falu, azaz Budakeszi kellős közepén. Nem is nagyon ment. Aztán megpróbálkoztak még egy vargabetűvel - a közelmúltig jó érzékkel Black Horse-nak hívták - tán borítékolni lehet - így sem értek el egetverő sikert. Így most családias kisvendéglővé és egyben sváb kolbászdává alakult, hogy a helyiek életérzéséhez, szokásaihoz, hangulatához igazodva nyisson ki "Spájz" néven. Ezt a kisvendéglőt mutatjuk mostantól be kizárólag annak, akit érdekel, és aki egy családias jó helyet keres - de egyáltalán nem a főváros közepén!